Beszélgetés Aleida Guevarával, Che Guevara lányával. Svájc szerepe a Kuba elleni blokádban.
Andrea Duffour: A jelenlegi helyzet Kubában rosszabb, mint valaha, és konkrétabb nemzetközi szolidaritást érdemel. Az Egyesült Államok fojtogatja a népet, és minden eszközzel megpróbálja megtörni annak 67 éve tartó ellenállását. Kérlek, mutasd be nekünk a jelenlegi helyzetet, és mondd el, mit tehetnek a népek és a kormányok – a legminimálisabb méltóság mellett – annak érdekében, hogy támogassanak benneteket.
Aleida Guevara: A helyzet Kubában nagyon nehéz. Az USA által évtizedek óta fenntartott blokád napról napra kegyetlenebbé válik, mivel most már aktív blokádot jelent minden ellen, ami az ország energiaellátásával kapcsolatos. Gyakorlatilag semmit sem enged be. Hónapokat töltöttünk egy csepp olaj nélkül, és ez egy olyan országban, amely legfeljebb négy millió tonna olajat tud termelni – ami messze nem elég az egész ország működésének fenntartásához.
Ráadásul ez az olaj nagyon magas kéntartalmú és nagyon nehéz. Finomítóink, amelyek amúgy is már nagyon régiek, egy másik olajfajtára lettek tervezve. Ennek következtében gyakran előfordulnak üzemzavarok, és újra kell kezdenünk, alternatívákat kell keresnünk, és újra meg kell tisztítanunk a berendezéseket. Röviden: ennek nincs vége.
Jelenleg intenzíven dolgozunk a tiszta energiák, azaz a nap- és a szélenergia fejlesztésén. Megpróbáljuk 2030-ig bevezetni ezeket az energiaformákat, hogy az egész ország fosszilis tüzelőanyagoktól függetlenül működhessen. Természetesen nem mindig fogjuk elérni a 100 százalékot, de ebbe az irányba haladunk.
Ez drága, nagyon drága, mert bár ma már rendelkezünk napelemekkel, akkumulátorokra is szükségünk van az energia tárolásához és felhasználásához, amikor nem süt a nap. Ezek az akkumulátorok rendkívül drágák, és ez lassítja a programot.
Jelenleg egy kritikus pillanatot élünk át, egy rendkívül, rendkívül kritikus pillanatot, mert üzemanyag nélkül gyakorlatilag az egész ország leáll. A városi tömegközlekedésre, a magánjármű-forgalomra, a kórházakra és az emberek életének minden területére gondolok. Minden leáll. Ez pusztító. Könnyű ezt mondani, de átélni rendkívül nehéz.
Kuba jelenlegi helyzete nagy szolidaritást igényel. A népeknek fel kell ébredniük, és végre áttörniük azt a bűnös blokádot, amelybe az USA sodort minket. De ezt bátran kell megtenniük. Az ENSZ-ben sok ország nemet mond a blokádra, de nem tesznek semmi konkrétumot annak áttörése érdekében. Félnek. Attól félnek, hogy az USA hatalma összetörje őket. És amíg ez így folytatódik, népünk tovább fog szenvedni.
Ez rajtatok múlik. A népek szolidaritásán és határozottságán múlik, hogy követeljék kormányaiktól, tegyék meg azt, amit az ENSZ-ben megígértek, és szüntessék meg ezt a bűnös blokádot.
AD: Számos svájci bank, köztük 2019-ben a PostFinance is, felfüggesztette a Kubával folytatott tranzakciókat az USA részéről várható megtorlásoktól való félelmében.
70 éve a Svájc–Kuba Egyesület és a Svájci Munkáspárt (PST–POP) közösen dolgozik a tájékoztatáson és a tudatosság növelésén, és rendszeresen felszólítjuk kormányunkat, hogy az ENSZ-ben elhangzó szóbeli elítélésektől térjen át a tettekre:
- Az együttműködési programok, a diplomáciai erőfeszítések és a svájci közvetítői szolgáltatások újraindítása.
Svájc kihasználhatná semleges státuszát arra, hogy konkrét humanitárius kivételeket érjen el, különösen az üzemanyag és a gyógyszerek tekintetében.
- Az a követelés, hogy Kubát töröljék a terrorizmust támogató országok listájáról, mivel ez önkényesen akadályozza a legtöbb nemzetközi humanitárius segélyszállítmányt.
- A humanitárius katasztrófa veszélyére tekintettel Svájcnak fokoznia kellene közvetlen humanitárius és orvosi segítségnyújtását. Az 1992-ben alapított MediCuba-Svájc szervezet felszólítja a kormányt, hogy könnyítse meg a segélyszállítmányok közvetlen eljuttatását.
Brüsszellel ellentétben azonban – az (EK) 2271/96. rendelet, az úgynevezett „Blocking Statute” szerint – Svájc nem hozott olyan rendelkezéseket, amelyek az amerikai szankciók betartása miatt büntetnék a saját vállalatait. Számos pénzintézet túlzott óvatossággal jár el, vagy elkerüli a Kubával folytatott bármilyen kereskedelmet, félve az Egyesült Államok Külföldi Vagyonkezelő Hivatala (OFAC) által kiszabott szankcióktól.
Bern nem védi a svájci bankok jogát a Kubával való szabad kereskedelemhez. Így Svájc is hozzájárul ahhoz, hogy elnyomják a népeteket. Emlékezzünk arra, hogy ez a blokád naponta több mint 20 millió amerikai dollárba kerül Kubának, és ez már három generáció óta így van.
Hogyan nézne ki Kuba a blokád nélkül? Paradicsom lenne, vagy rémálom az imperialisták számára? A te filozófiád szerint hogyan nézne ki egy ideális világ?
AG: Hogyan nézne ki egy ideális világ? Először is szeretném tisztázni, hogy gyermekorvos vagyok. Ezért számomra az ideális világ az, ahol a gyerekek korlátok nélkül és boldogan fejlődhetnek, ahol életük minden pillanatát élvezhetik, és ahol nincsenek olyan betegségek, amelyek megölhetnek egy embert csak azért, mert nem voltunk képesek megelőzni őket.
Egy olyan világ, ahol mindenkinek lehetősége van tanulni, amikor csak akar, és életének bármely szakaszában. Egy olyan világ, ahol mindenkinek van otthona, és ahol más emberekkel és barátokkal osztja meg az életét, ahol a szolidaritás virágzik minden népünk között. Számomra ez az ideális világ: egy háborúmentes világ, ahol béke uralkodik.
De méltóságteljes béke. Nagyon fontos ezt szem előtt tartani. Nem akarok méltóság nélküli békét. Ezért az ideális világnak olyannak kell lennie, ahol a férfiak és a nők emberként kibontakozhatnak, és minden lehetőségük megvan arra, hogy azt mondják: „Éljen az élet!”
AD: El tudod képzelni azt a frusztrációt és haragot, amelyet minden ember éreznie kell, ha nem vagyunk képesek megváltoztatni kormányaink politikai álláspontját? Azt a szégyent, amelyet egy olyan ország iránt érzek – mint a sajátom –, amely hallgat az igazságtalanságok láttán, és közvetlenül bűnrészessé válik azzal, hogy továbbra is üzletel népirtó gyarmati hatalmakkal, akár a katonai területen is?
2024 és 2026 eleje között a Svájc és Izrael közötti kereskedelmi és katonai kapcsolatok még tovább erősödtek, például az United Bank of Switzerland (UBS) Elbit Systems-be történő befektetései révén.
A gázai népirtással kapcsolatos hazai és nemzetközi bírálatok ellenére 1 260 millió amerikai dollár (4 500 millió, az aranyat is beleértve) értékben importáltunk drónokat Izraelből, és kettős felhasználású termékeket¹ exportáltunk ennek a népirtó szervezetnek. Ez sajnálatos!
A berni konferenciádon nagyon egyértelműen fogalmaztál: „Ha egy nép nem akar háborút, a kormánya pedig fegyvereket exportál, az nem demokrácia!”. Ahogyan teljesen helyesen mondod: mi vagyunk a terroristák.
Utolsó kérdésem: Kuba mindig is nagyon aktívan részt vett a Globális Dél szövetségeiben, amelyek célja a nyugati hatalmak befolyásának ellensúlyozása: kezdve az El nem kötelezett országok mozgalmábal , amelynek alapító tagja ti is vagytok (1961-ben Latin-Amerika egyetlen képviselőjeként), és amelynek elnökségét Kuba kétszer is betöltötte (1979-ben és 2006-ban).
2026 márciusában Kuba a palesztin, a libanoni és az iráni népet rendíthetetlen ellenállásra szólította fel annak fényében, amit Izrael és szövetségesei részéről a globális etika teljes elvesztésének nevezett. Megosztanád velünk néhány gondolatodat a Globális Dél küzdelméről?
AG: A Globális Dél küzdelme egy kifejezés, egy módja annak, hogy azoknak a népeknek a nevében szólaljunk meg, akik nem részesülnek abban a csillogásnak nevezett ipari fejlődésben, amelyet az emberiség egy része – különösen Európa, az USA és Kanada – élvez.
Azokat közülünk, akik nem élnek ebben a valóságban – azokat közülünk, akiket nyersanyagként használnak fel, hogy ezek az országok tovább gazdagodhassanak –, azokat nevezzük a Globális Délnek. A Globális Dél küzdelmének népeink egyesülésével kell kezdődnie.
Ha nincs egység közöttünk, nem lesz elég erő ahhoz, hogy megállítsuk ezt a valóságot; hogy megakadályozzuk, hogy ezek a kormányok továbbra is kizsákmányolják erőforrásainkat, kifosszák földünket és tönkretegyék az emberiséget. Ebben az értelemben az egység a kulcsszó.
Ha nem vagyunk képesek elsimítani a éleket – azt a képtelenséget, amellyel sokan élnek –, nem találhatjuk meg azt az erőt, amely ahhoz szükséges, hogy megváltoztassuk ezt a valóságot, átalakítsuk ezt a világot, és mindenki számára igazságosabb világot teremtsünk, amelyben mindannyiunknak jogunk van a teljes élethez, a jó egészséghez, a szilárd oktatáshoz, egy tetőhöz a fejünk felett, az örömhöz, hogy érezzük a szél fuvallatát körülöttünk, a bizonyossághoz, hogy minden nap táplálhatjuk gyermekeinket, és a bizonyossághoz, hogy időseinket minden szeretettel és gyengédséggel elláthatjuk, amire méltók.
Ehhez egységre van szükségünk. Ha nem törjük meg azokat a láncokat, amelyek elválasztanak minket – azokat, amelyek évszázadok óta távol tartanak egymástól –, ha nem tudjuk leküzdeni ezeket a határokat, akkor nem leszünk képesek egy másik világot teremteni mindannyiunk számára. A Globális Dél küzdelme az emberiség küzdelme.
AD: Ezer köszönet nektek és népeteknek a hajthatatlan ellenállásotokért, a gyengédségetekért és a méltóságotokért, amelyet három generáció óta őrzötök. De köszönet illeti titeket az internacionalizmusotokért is, amely minden elszenvedett nélkülözés ellenére állandó és töretlen maradt, valamint azért, hogy mindig megosztjátok, amitek van – nem csak azt, amiből bőségesen rendelkeztek!
Kuba mindig is e világ világítótornya lesz. Ti vagytok az utolsó bástya. Ha ti elbuktok, a világ többi része is elbukik. Szégyellem a népemet, a kontinensemet, mindannyiunk hallgatását, tétlenségünket és kormányaink bűnökben való bűnrészességét, valamint azt a csekély konkrét támogatást, amelyet népekként nyújtunk nektek. Mi vagyunk a terroristák, és nehezen tudom ezt a tényt elfogadni.
Írta: Andrea Duffour svájci Kuba-szolidaritási aktivista és író. Elsősorban a Svájc–Kuba Egyesülethez kötődik.
Forrás: Amerika21
